Tantum Verde spay vadászat – Szösszenet egy ápoló elmeséléséből

Pszichiátriai ápolóként sok mindent megél az ember. Talán egy nem szakmabeli nem is gondol bele, miket. Eddig én biztosan nem. De Tegnap egy baráti találkozón megesett, hogy összefutottam egy ismerősöm ismerősével, aki egy pszichiátrián dolgozik, és elbeszélgettünk a szakmai kihívásokról.

Sok minden szóba jött. Elmesélte, hogy hogyan telnek a hétköznapok, hogy miként koordinálják a programokat és miféle kihívásokkal találkoznak nap mint nap.

Egy konkrét megtörtént esetet szeretnék most elmesélni, ami szerintem nagyon elgondolkodtató több aspektusból is.

Egyik reggel kirándulni vitték a betegeket a Zebegénybe. Terápiás céllal kirándultak, a természet közelsége jó hatással volt a betegekre, megnyugtatta őket, nem is beszélve a friss levegő jótékony hatásáról az idegrendszer működésére.

Estére vissza is értek az intézetbe, és boldogan nyugtázták, hogy mindenki meglehetősen kifáradva tért a szobájába, hamar elaludt. Kicsit talán furcsa is volt, hogy a szokásos ramazuri helyett mindenki csöndben van, de az öröm felülírta az aggodalmat.

Persze másnap reggel kiderült, mi okozta a rendellenes viselkedést.

A koratavaszi időben, a bezártsághoz szokott betegek, mindannyian megfáztak. Nem vicc, egytől egyik mindenki. És nem egyszerű kis nátháról beszélünk, hanem 40 fokos lázakról, teljes elnémulásról, hidegrázás, hányinger, mindez legalább 50 mentális betegnél.

Már az elbeszélés alapján is egyértelmű volt, hogy ez nem egy egyszerű kórházi eset.

Ezek a betegek  nagyon rosszul tűrik a stresszt, a fájdalmakat, így az ápolók óriási kihívásnak néztek elébe.

És hát mint tudjuk, az egészségügy nincs a legpompásabb anyagi állapotban manapság, így a gyógyszerválaszték sem az igazi. Sokaknak a hozzátartozói behozták a kellő gyógyszereket, amikor ez szükséges volt, de voltak szépszámmal olyan betegek, akik teljes mértékben a kórházra kellett hogy hagyatkozzanak.

Peter, az ápoló, aki elmesélte nekem ezt a történetet, kapta a feladatot, hogy beszerezze a kellő orvosságokat. De ez nem egy egyszerű feladat, hiszen adott keretből kell kigazdálkodni azt, hogy mindenkinek meglegyen mindene, legyen lázcsillapítótótol a torokfertőtlenítőig minden amire szükség van.

Főként torokfájásra és lázra panaszkodtak a betegek, így saját tapasztalat alapján Algopirint és Tantum Verde spay-t keresgélt. Nagy mennyiségben a gyógyszergyártó cégek adnak kedvezményt, de így is rettentően megviselte a pszichiátria költségvetését az eset. Végül találtak megfelelő beszállítót, aki gyorsan leszállította a kellő gyógyszer mennyiséget, de ez a helyzet is rávilágított arra, hogy nem csak jelentős forráshiány, de munkaerő hiány is van az egészségügyben.

Ugyanis éppen csak annyi gyógyszert tudtak rendelni, ami feltétlenül fontos, illetve az is nagyon komoly logisztikát igényelt, hogy hogyan oldják meg a betegek ellátását.

Mert mi van pl., ha odaadják a betegnek a tablettát, de ő nem nyeli le, vagy be sem veszi. Valamint a Tantum Verde spray használata is következetességet és odafigyelést igényel, hiszen adott időközönként kell befújni, és az sem mindegy, hogy hányszor.

A végére szükségessé vált, hogy a hozzátartozók ne csak anyagi segítséget biztosítsanak, de bent is kellett lenniük az ápolt mellett és segíteni kellett az ellátásában.

Az eset ma már a múlté, de a helyzet nem változott. Továbbra is teljes a kiszolgáltatottság és a hiány a pszichiátrián, mint ahogyan az egészségügy minden területén.

És hogy mi fog változást hozni? Egyelőre nem sok jóval kecsegtetik őket, egészségügyi dolgozókat. Próbálkoznak a nyilvánossággal, kérelmekkel fordulnak a kellő helyekre, de eddig úgy fest, semmilyen pozítív változás nem várható a közeljövőben.

Addig, míg vannak küldetéstudatból helytálló szakemberek, a minimum ellátás tartható.

De mi következeik utána?

Talán jobb is, ha ez költői kérdés marad… egyelőre…