Nyomozás egy skizofrén után

A thrillerek sok ember fantáziáját megfogják, személy szerint nekem az egyik kedvenc műfajom ezen belül található. Ez pedig a pszicho thriller. Filmben és könyvben is jól tudok szórakozni ilyen történeteken. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy vajon élőben is át akarnék-e élni egy ilyen esetet, de mindig arra jutottam, hogy inkább nem. A sors iróniája, hogy végül mégis sikerült hasonló helyzetbe kerülnöm, de szerencsére ez inkább komikusra, mint ijesztőre sikerült.

Egy férfi lett gyanús a barátnőmnek. Azt állította, hogy rendszeresen látja felbukkanni, és valahogy, mindig mintha őt követné. Először nem igazán hittem neki, gondoltam, csak egy olyan fickóról van szó, aki ugyan azokra a helyekre jár, mint ő, arra lakik amerre mi és csak véletlen egybeesés az egész. Végül annyira erősködött, hogy beadtam a derekamat és fogadtunk egy magánnyomozót. Kevesen tudják, hogy ilyesfajta szakember segítségét is lehet kérni, ha meg szeretnénk bizonyosodni róla, hogy figyel-e minket valaki, vagy követnek-e minket. Ennek egyik oka lehet, hogy leginkább cégek szokták alkalmazni a magándetektíveket, mégpedig azért, hogy más cégek anyagi hátterét megtudják, vagy mondjuk az alkalmazottak megbízhatósága felől megbizonyosodjanak. Magánemberek leginkább akkor kérik a detektívek segítségét, ha attól tartanak, hogy a párjuk megcsalja őket, és szeretnének bizonyítékot is erre. Természetesen a mi helyzetünkben is készségesen segítettek.

Az ügy nem tartott valami sokáig, elég hamar kiderült, hogy igaza volt a barátnőmnek és valóban követte őt egy srác. Nem tűnt veszélyesnek az illető, így egy adott alkalommal oda mentünk hozzá, és közöltük, hogy lebukott, tudjuk, hogy a barátnőmet követ, figyeli, és mivel már foglalt ezért megkértük, hogy hagyjon fel tevékenységével. A fiatalember elég zavartan viselkedett, így hamar megállapítottuk, hogy nem teljesen ép. Pont emiatt a később eljárást sem kezdeményeztünk ellene. Egy rövid ám annál különösebb beszélgetés után kiderül, hogy magánnyomozónak képzeli magát és épp egy nem létező ügyet derít fel. Emlékszem sokat ismételgette a mondókáját, ami így hangzott: ”ha magán nyomozó van, akkor az ügyben magánnyomozó van.” Jókat nevetett a saját szóviccén. Végül a valódi magándetektívek segítségével sikerült annyi bizonyítékot gyűjteniük a srác ellen, hogy a hivatalos szervek is belátták ez így nem mehet tovább, és a megfelelő ellátást garantáló helyre vitték az illetőt.

A kezdetben kissé ijesztő ügy így ártalmatlanná fajult. Azóta megtudtuk, hogy a férfi skizofrén volt, vagy valami hasonló (annyira nem értek hozzá), és nem szedte rendesen a gyógyszereit, ezért aztán másnak képzelte magát, mint aki valójában. Elnézést is kért tőlünk, és mondanom sem kell, hogy megbocsátottunk, és inkább sajnáltuk, hogy ilyen betegséggel kell együtt élnie.

A történtek után legalább arról megbizonyosodhattunk, hogy a magánnyomozó irodák még ma is hasznosak lehetnek egy átlagember életében is.