Még motoriskolát is segítenek választani

motorjogositvany.com/kategoria/a-korlatlan

Van egy nagyon kedves barátom, aki a pszichiátriai betegek otthonában lakik. Már régóta ismerem, mondhatni együtt nőttünk fel. Alapvetően nagyon jó gyerek, és mindig is nagyon jó tanuló volt. Aztán időközben rájöttünk, hogy valami nem kóser vele. Miután elveszítette édesanyját, valahogy minden megváltozott. Rájöttünk, hogy orvosi segítségre van szüksége, mert bár a testvérei figyeltek rá, már nem tudtak neki segíteni. Én sokszor meglátogatom. Tudja, hogy motorozom, van egy apámtól kapott motor, bár az ezer köbcentis, ahhoz kell a korlátlan jogosítvány. Egy nap így szólt:

  • Árpi! Egy vágyam van még az életben, utána meghalhatok.
  • Feri! Ne beszélj már ilyen butaságokat, nem fogsz meghalni. De mondjad, mi az a nagy vágyad?
  • Motoron ülni. Azon a nagyon, és száguldani!
  • Ez merész ötlet Feri, ahhoz korlátlan jogosítvány kell!
  • Hát szerezd meg!

Megígértem Ferinek, hogy megszerzem, habár még azt se tudtam, hogy mik a feltételek. Aztán végre találtam egy weboldalt, ahol érthetően le van írva a kotlátlan jogosítványról minden tudnivaló: motorjogositvany.com/kategoria/a-korlatlan. Nagyon megtetszett ez az oldal, ugyanis kuponokat is le lehetett tölteni, amivel olcsón lehet motoros ruházatot, védőfelszerelést venni. Sőt, még motoriskolát is segítenek választani, ha felveszed velük a kapcsolatot. Nos én felvettem, és segítettek. Egy olyan sulit kerestek nekem, ahol könnyen és hamar le tudtam tenni a jogsit és a kuponok segítségével vettem motoros cuccokat magamnak és Ferinek is. Nem volt kis összeg, de így a kuponok segítségével le tudtam belőle faragni.

Aztán elkövetkezett a várva-várt nap. Az otthon gondozói megengedték, hogy saját felelősségemre egy órára elvigyem Ferit. Feri hihetetlenül boldog volt, ott várt a szobájában felöltözve, kivirulva.

  • Mehetünk? – kérdezte.
  • Igen, csak előbb vedd fel ezt! – mondtam és előkaptam a vagány motorosdzsekit és a bukósisakot.

Feri teljesen odavolt. Rég nem láttam ilyen boldognak. Aztán nekiindultunk. Mondtam, hogy kapaszkodjon jó erősen belém. Feri először meglepődött a gyorsuláson, de aztán nagyon élvezte. Mikor megálltunk átkarolt, a szemembe nézett és ezt mondta:

  • Köszönöm!